A Siemens cég története
A cég alapítója, Werner von Siemens 1816-ban született a németországi Lenthe városában. 1835-ben jelentkezett a porosz hadseregbe, ennek köszönhetően három évig matematikát, fizikát és kémiát tanulhatott a berlini műszaki akadémián. 1842-ben kapta első porosz szabadalmát egy arany és ezüst bevonat készítésének elektrolitikus módszeréért. 1846-ban készített egy saját távírót, amely – egyszerűsége és megbízhatósága miatt – lenyűgözte a német gépészmérnök Johann Georg Halske-t.
A két férfi 1847-ben „Telegraphen-Bauanstalt von Siemens & Halske” néven céget alapított, egy héttel később Siemens távírója szabadalmat kapott. A következő évben már kormányzati megbízásból építette ki a cég Berlin és Frankfurt között a távíró vonalat. A következő években, orosz és brit megrendelések hatására felfutott a cég, leányvállalatokat alapítottak Oroszországban és Angliában is, melyeket Werner von Siemens testvérei vezettek.
Siemens 1866-ban leírta, 1867-ben Németországban és Angliában szabadalmaztatta a dinamó elvet. (A magyar tudós, bencés szerzetes Jedlik Ányos Werner von Siemens előtt hat évvel már leírta a dinamó-elvet (pontosabban az öngerjesztés elvét), de ő nem szabadalmaztatta. Siemens és Jedlik egymástól teljesen függetlenül dolgoztak és jöttek rá az elvre.)
Az 1870-es évek második felében hihetetlen ütemben zajlott az energetikai fejlődés. 1879-ben bemutatták az első villamos vonalat és kiépítették az első közvilágítás-rendszert Berlinben. 1880-ban megépítették az első elektromos liftet Mannheimban. 1870-ben, igazi bravúrt végrehajtva, felállítottak egy távíróvonalat London és Kalkutta között, ez mintegy 11 000 km hosszúságot jelentett. Ugyanekkora szenzációt jelentett, hogy víz alatti kábelek segítségével elektronikailag összekötötték Európát és Amerikát.
Werner von Siemens 1890-ben hagyta ott a cég vezetését, azt fiai, Wilhelm és Arnold vették át nagybátyjukkal, Carllal egyetemben. 1897-ben átalakult a cég részvénytársasággá. A következő években a Siemens egyesült a Schuckert & Co. Elektronikai céggel és az AEG co.-val közösen új céget alapított. Ezekkel jelentősen bővült a területek száma. 1897-ben új telephelyet vásárolt a cég Berlin északi részén, és 1913-ra nemcsak a kábelgyár működött itt, hanem minden részleget sikerült erre a telephelyre költöztetni, amely a keresztségben a Siemensstadt nevet kapta.
1896-ban újabb áttörés következett, Budapesten megnyitották a kontinentális Európa első földalatti vasútvonalát, mely két év alatt készült el. 1903-ban egy Siemens tervezésű mozdony akkor világrekordnak számító 210 km/h sebességet állított fel. 1909-ben létrehozták az első városi telefonközpontot Münchenben. 1914-re már 82 000 alkalmazottja volt a cégnek.
Az első világháború érzékenyen érintette a Siemenst, hiszen a piacok, amiken tevékenykedett, összeomlottak. A tőkéje mintegy 40%-át elvesztette, a leányvállalataitól, külföldi eszközeitől és a szabadalmaitól megfosztották. 1918-ban fivérei halála után (1918-ban és 1919-ben) Werner von Siemens legifjabb fia, Carl vette át a cég irányítását, és egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig volt a vezetője. A világháború utáni évek legfontosabb feladatai a cég bővülő gyártási folyamatainak újraszervezése és a külföldi üzletek újraélesztése voltak. Előbbi érdekében a következő organizációs műveletek történtek: A Siemens és az AEG and Auer-Gesellschaft egy joint venture keretében egyesítették a lámpa és fénytest üzletágukat, így jött létre az Osram GmbH. A Siemens-Elektrowärme GmbH átvette a háztartási gépek és melegítők ágazatát.Az elektromos vasúti ágazatból Siemens Bauunion lett. Az orvos-mérnöki ágazatért a Siemens-Reiniger-Werke AG. felelt.
A második világháború előtti német-nemzetiszocialista politika legfőbb célja a munkanélküliség megszűntetése és Németország háborúra való felkészítése volt. Így sok másik szektorhoz hasonlóan az elektronika is megnövekedett számú megrendelést kapott. Ez egy nagy növekedést indított be, ami kitartott egészen a 2. világháború végéig. A háború vége felé számos gyár és üzem bombázás áldozata lett, így annak érdekében, hogy a háborús- és a mindennapi javak termelése megmaradjon, áttelepítették a gyártást olyan helyekre, amely nem volt kitéve légi támadás veszélyének. Németország hadi és gazdasági összeomlása véget vetett a háborúnak, melynek következtében a Siemens berlini gyárai bezártak, épületeinek többségét lerombolták, eszközeinek négyötödét elvesztette. A rekonstrukció már 1946-ban elkezdődött, főként közhasznú gyártási programokkal, ebbe tartozott például a vasút és a postaszolgálat.
A háború utolsó hónapjaiban a Siemens létrehozott egy úgynevezett igazgatósági csoportot, ami már akkor elkezdte a vállalat helyreállításának tervezését. Ezek Németország déli és nyugati részén működtek, függetlenül a berlini központtól. A berlini politikai helyzet miatt 1949-ben a Siemens & Halske cég Münchenbe költözött, a Siemens-Schukertwerke pedig Erlangenbe.
A háború után a Siemens eladási mutatói Németországban hamar helyreálltak, a külföldi kapcsolatait viszont csak fokozatosan, a szabadalmak ütemes visszaszerzésével tudta újra felfuttatni a cég. A háború előtti állapotot külföldi kapcsolatok és eladások terén 1960-ra érte újra el a cég. Kiépült a kapcsolat Japánnal és az Egyesült Államokkal, beindultak a külföldi erőmű- és telekommunikációs telepítések (pl. Argentína, Szaúd-Arábia). Új területként a cég elkezdett lakásépítéssel is foglalkozni, 1951-ben egy teljes várost, Traunreut-ot építette meg a cég.
1966 mérföldkő volt a cég életében, Ernst von Siemens egyesítette a Siemens & Halske AG, Siemens-Schuckertwerke AG és a Siemens-Reiniger-Werke AG cégeket, és létrejött a Siemens AG. Ezzel a lépéssel jelentősen erősítette a pozícióját a globális piacon. Ezzel egy időben a szervezeti átalakítás is megtörtént. A korszerűsítés mellett hat nagy csoportra lett felosztva a cég: alkatrészek, adatrendszerek, energetika, elektronika, orvosi gépészet és telekommunikáció. Létrejöttek leányvállalatok is, melyek függetlenül működtek, de fő profiljuk a Siemens nagyberuházásainak támogatása volt.
1990-ben a globalizációs trendek hatására újabb szervezeti átszervezés történt, melynek keretében a nagy üzletágakat 15 kisebb egységekre bontották, több felelősséget adva nekik, így közvetlenebbül tudtak működni piacaikon. Németország újraegyesítése után a Siemens pár éven belül 11 erőművet vett át a volt Kelet-Németországban annak érdekében, hogy tevékenyen közreműködjön a térség revitalizációjában. A Siemens betört az újonnan megnyílt közép- kelet-Európai piacra is. A globalizáció terjedése és a verseny növekedése új kihívások elé állították a Siemens-t, amiknek stratégiai súlypontáthelyezéssel kívánt megfelelni a cég. Központi szerepet kapott az innováció és kulcs piaccá vált a Távol-Kelet. A Siemens bővítette a portfólióját is, ennek köszönhetően jött létre 1999-ben a Fujitsu Siemens Computers AG, számítógép-ipari cég.
A 90-es évek végétől a Siemens még inkább az üzleti portfóliójának optimalizálására fókuszált, ennek érdekében történtek felvásárlások, valamint új és közös vállalatok létrehozása. 2000-ben a Siemens elindította a társadalmi felelősségvállalás programját az első vállalati polgársági jelentéssel.
A könnyebb és átláthatóbb vállalati működés érdekében újabb szervezeti átszervezés történt 2008-ban, melynek során csökkent az igazgatósági tanácstagok száma. Az újvilági trendeknek (urbanizáció, környezetvédelem) megfelelve teljesen átalakították a portfóliórendszert, és három új szektor jött létre: energia, egészségügy és ipar, ezekhez csatlakozott a 2011-ben alapított infrastruktúra és városok szektor. A cég a mai napig ebben a formában, ezzel a portfólióval, ezekkel a szektorokkal működik.
A Siemens 165 éves történelme megmutatja, hogy a víziókból hogyan lesz valóság. A 19. század egyik legnagyobb vállalkozójának és feltalálójának, az elektromos technológia úttörőjének, Werner von Siemensnek a munkája nyomán a vállalat az innovációnak egy globális hálózatává nőtte ki magát, egyesítve mintegy 450 000 embert a világ több mint 190 országában.